A piacnak hangulata van – szokták mondani az odajárók. A hipermarketek végeláthatatlan gondoláihoz, személyzet nélküli világához képest a pultból áruló termelők és kereskedők látványa, a vidám zsivaj valóban üdítő, a vásárlást élettel tölti meg. Itt ember vesz embertől, nem pedig egy megfoghatatlan gazdasági társaságtól, lehetőség van röviden elbeszélgetni és alkudozni. Gyakorlott utazók mindig ellátogatnak a célállomásként szolgáló város helyi piacaira, mert itt lehet igazán megismerni a városban élők mindennapjait.
Az áruházláncok agyoncsomagolt termékeinek valódi tartalmát a fogyasztó közvetlenül csak a megvásárlás után tapasztalhatja meg, vagyis lényegében zsákbamacskát vásárolunk. A csomagolás adta reklámfelületeken azonban a legfélrevezetőbb, a tökéletes terméket sugalló szlogenekkel, fotókkal találkozunk, a termékösszetételről szóló kötelező tájékoztató betűmérete pedig szándékosan súrolja az olvashatatlan kategóriáját: nem szeretnék bennünk tudatosítani, hogy a sugallt termék valójában milyen élelmiszeripari vegyszerekből, töltőanyagokból, aromákból, színezékekből, ízfokozókból és tartósítókból áll össze. Pedig ideje ezzel is szembesülni.
A világ hatalmas régióira kiterjedő központi multinacionális megállapodások a kereskedők és termelők között nem csupán a hosszan elálló élelmiszerekre vonatkoznak, hanem a zöldségekre, gyümölcsökre, húsárura és tejtermékekre is. Ezért állt elő az a helyzet, hogy a hipermarketek zöldséges sorain ma már alig találunk hazai terméket, a dél-európai zöldség és gyümölcs nagyüzemi módszereinek tulajdonítható alacsony ár egyszerűen lesöpri a hazai termelőket a polcokról. Az EU szabványoknak megfelelő zöldségek és gyümölcsök tökéletes és egységes kinézetük ellenére vegyszerekkel, érésgátlókkal és viaszos bevonattal kezeltek, és a korai szedés miatt ízetlenek is. A tejiparban, a pékárunál és a hústermékeknél is kritikus a helyzet. A gazdák nem tudnak lépést tartani a silány minőségű, nagy tömegekben, sokszor önköltségi ár alatt eladott külföldi termékkel szemben. A hazai termelők kiszorított helyzetét felismerve 2009-ben fogadták el azt az ajánlást (ami tehát továbbra sem kötelező!), hogy a hazai termékek aránya érje el a kereskedők polcain a 80 százalékot. Egy áruházba betérve, akkor tehetünk a legtöbbet egészségünkért, ha a friss – és a szállítás, raktározás rövidsége miatt – nem vagy még mindig kevésbé vegyszerezett hazai terméket keressük. Lehet, hogy néhány forinttal többe kerül, de ez legyen az egészségünk ára.
A legjobb választás persze a piac, ahol minden árut a maga”csupasz”, csomagolás nélküli mivoltában tekinthetünk meg, megszagolhatjuk, esetenként még ki is válogathatjuk a nekünk tetsző darabokat. Ez a tudatos fogyasztás alapfeltétele: látnunk kell, hogy mit veszünk meg. A piacok képesek koncentrálni az adás-vételt, vagyis sok kis helyi termelőt, kereskedőt és vásárlót vonzanak. Ez teszi lehetővé a nagy sebességű áruforgást, ami pedig garantálja a friss élelmiszert. A piacokon is feltűnik a külföldi zöldség-gyümölcs, szerencsére azonban a helyi termékek még túlsúlyban vannak. A helyi áru választásával azt is segítjük, hogy a válság és az aránytalan versenyfeltételek miatt veszélybe kerülő munkahelyeiket megőrizzék a mezőgazdaságból élők.
A kereskedelem hazánkban is terjedő formája, az ún. termelői-vásárlói kör, amikor nincs közvetítő a gazda és a vásárló között. Közvetlen kereskedelemnek is szokás hívni azt, amikor – például az interneten keresztül – egy helyi termelőtől tudjuk direktben megrendelni az árut. Az ebben résztvevők gyakran biogazdaságok, ezért garantált a vegyszermentesség, és éppen emiatt a gazdák kínálatában a szezonális termékek szerepelnek. Érdemes rendeléskor többen összeállni, vagy az ún. gyűjtőpontokra elmenni az áruért, mert így a szállítás is kevesebb erőforrást igényel, vagyis kíméljük a környezetet. A legjobban persze akkor járunk, ha saját bio konyhakertet csinálunk magunknak. Nincs ahhoz fogható, amikor a saját kertünkből szedett, friss zöldségből készítjük a fogást.
Több dologgal is hozzájárulhatunk egészségünkhöz, illetve a környezetszennyezés csökkentéséhez, és ezek többnyire nagyon kevés odafigyelést igényelnek. Valójában arra van szükség, hogy a vásárlói döntésük során ez a kettő tényleges szempont legyen. Válasszuk a biotermékeket, mert azok ellenőrzött gazdálkodásból származnak, és bizonyosan nem tartalmaznak egészségre káros anyagokat, és a gazdálkodó kerüli a természet károsítását. Sajnos egyre több olyan áru kerül a boltokba, amelyre az öko-, bio- jelző pusztán azért kerül rá, mert a márkanév része. Ne dőljünk be az ilyen marketingfogásoknak, a valódi biotermékeken szerepelnie kell, hogy ellenőrzött gazdálkodásból származik, illetve az ellenőrző szerv neve is ott lesz. Gyakran azzal utasítják el a bioterméket, hogy drága, pedig elég belegondolni: az egészségtelen, vegyszerezett termékek szépen lassan pusztítják szervezetünket. Éveken át szedhetjük majd miattuk a még drágább gyógyszereket, hosszú távon tehát a biotermék bizonyosan olcsóbb.
Magyarországon a szabályozás egyelőre tiltja a génmódosított vetőmagok használatát, az importált késztermékekben azonban lehetnek génmódosított összetevők, ezért a helyi termék választása egyúttal bizonyos fokú védelmet is nyújt számunkra. A génmódosítással a legnagyobb probléma, hogy nem ismerjük a következményeit, vagyis mutációt okozhat a szervezetünkben, illetve a növényeket, állatokat minden kórsággal szemben ellenállóvá teszi, amivel csak azt érik el, hogy újabb és újabb vírusváltozatok, betegségek jelennek meg, az ilyen növények pedig kiszorítják az őshonos fajtákat, csökkentik az élővilág sokféleségét. A környezettel összhangban lévő termesztés, és az állatok jóllétét szem előtt tartó tenyésztés biztosítja az egészséget.
Keressük az idényzöldséget és -gyümölcsöt, mert azok remélhetőleg nem lesznek tartósítóval kezelve. A későbbi felhasználást pedig oldjuk meg magunk: fagyasszuk le otthon a zöldséget, gyümölcsöt. Remek társasági elfoglaltság a közös befőzés, a lekvár-, szörp- és kompótkészítés. Ezen keresztül még a különböző generációk képviselői is megtalálják a közös hangot – az unoka sokat tanulhat a nagyszülőktől. Baráti társaságok számára is érdekes élmény részt venni egy „szedd magad” akcióban, aztán egy kiadós kerti mulatság keretében elkészíteni és büszkén a kamra polcára helyezni a lekvárt vagy a szörpöt.
Ha nem tudunk lemondani a külföldről behozott egzotikus cikkekről, akkor válasszuk az ún. fair trade, vagyis méltányos kereskedelemből származó kávét, teát, csokoládét. Az ezekből származó bevétel – szemben a fejlődő világot kizsigerelő multinacionális vállalatok gyakorlatával – igazságosan oszlik meg a kereskedő és harmadik világban élő termelők között.
A pazarló vásárlás egyik legfőbb eredménye az az elképzelhetetlen mennyiségű hulladék, amivel lassan nem tud mit kezdeni se a fejlett, se a fejlődő világ. Olyan kevés kell ahhoz, hogy ne töltsük meg egy-két nap alatt az otthoni szemetest, figyeljünk erre oda! A mindennapi bevásárláshoz biztosan elfér a táskánkban egy kicsire összehajtható vászonszatyor, és így máris szükségtelen lesz újabb nejlonzacskót vásárolni. A piacra eleve jól felszerelten induljunk, legyen nálunk kosár, vászontáska, esetleg gurulós bevásárlótáska. Keressük a kimért árut, aminek vigyünk otthonról tartós műanyag- vagy fémdobozt, esetleg befőttes üveget. Ennek az a további előnye, hogy már eleve abba a csomagolásba kerül pl. a savanyúság, amelyben a hütőnkben tárolni szeretnénk.
